A kosdi borok minőségi fejlődése

A minőségi fejlődést az 1988-as első kosdi borverseny alapozta meg. A községünkbe érkező borászok igen magas mércét állítottak elénk, de két-három év elteltével méltó ellenfeleivé váltunk más települések borászainak. A szakmai borbírálatok is igazolják felkészültségünket.
A borok készítése alapvetően két technológiára épül: reduktív (ezen belül megkülönböztethető irányított erjesztés és hagyományos erjesztés), valamint oxidatív (itt megkülönböztethető a kénezés nélküli és a késői fejtés módszere).
A reduktív bort klóracél tartályban, műanyag tartályban vagy üveg ballonban érlelik és tárolják. Az erjedés során a borból felszabaduló gázok a kotyogón keresztül távoznak. Utána a bor fejlődése során keletkező illatok, zamatok nem tudnak távozni. A szénsavakkal együtt visszakerülnek a borba, amitől a borok üde, friss, szikrázóan szénsavas, illatokban gazdag borok lesznek.
Az oxidatív borokat fahordóban érlelik, ezek hagyományos módon készülnek. Az érlelés során a fa pórusain keresztül tud szellőzni a bor, és a nem kívánatos gázok is távoznak. Amennyiben sokáig tároljuk a hordóban, úgy az illat-, íz- és alkoholveszteség is sokkal nagyobb lesz, mint a zárt rendszerben tárolt boroknál. Tehát hamarabb öregszik a borunk.
Bármelyik borkészítési módszert válasszuk, a cefrén történő kénezést nagyon fontos a zúzással egyidőben elvégezni. Nem kell félni a folyékony vagy por alakban kapható kénektől. Ez nem kénszelet (anslóg), ettől nincs fejfájás, ugyanis a kén kifejti jótékony hatását és a bor feldolgozza. Kénezés után a bor három hét múlva fogyasztható. Vigyázni kell a borok túlkénezésére. Savasabb boroknál kevesebb, savtalanoknál pedig több ként kell adni.