Karácsony és advent

Magyar népünk valaha sokkal mélyebben, igazabban átérezte mit jelent nekünk a Megváltó születése. Nemzedékről nemzedékre átörökített szokásainak sorával készült Jézus születése napjának megünneplésére. Adventi estéken a kályha körül összeült a család, s kiszűrődő fénye mellett, kukoricamorzsolás közben énekelték sorra az adventi, meg a karácsonyi énekeket.
Az advent szó jelentése eljövetel (a latin „adventus Domini” kifejezésből származik, ami annyit tesz: „az Úr eljövetele”), a keresztény kultúrkörben a karácsonyt, pontosabban december 25-ét, a Megváltó, Jézus Krisztus születésének napját megelőző negyedik vasárnaptól számított időszak. Az egyházi év kezdete.

Advent első vasárnapja - 2009. november 29.

Időpontja évről évre változik, Szent András napjához (november 30.) legközelebb eső vasárnapon ünnepeljük. Színe a lila: a templomi terítő lila, a szertartáson a pap lila miseruhát vagy stólát visel, illetve az adventi koszorún elsőnek meggyulladó gyertya színe is lila.

Advent második vasárnapja - 2009. december 6.

Színe hasonlóképpen a lila. Az advent mellett a nagyböjti időszaknak is lila az ünnepi színe az egyházi liturgiában. Számos helyen a karácsonyt megelőző hetekben a lilát kékkel helyettesítik, hogy a két ünnepet megkülönböztessék egymástól.

Advent harmadik vasárnapja - 2009. december 13.

Gaudate (örvendjetek!) vasárnap kiemelkedik a többi közül, advent második felének kezdetét jelzi. Színe a rózsaszín, amely az örömöt szimbolizálja.

Advent negyedik vasárnapja - 2009. december 20.

Színe a bűnbánatot kifejező lila. Az adventi koszorún mind a négy gyertya egyszerre ég ezen a napon.

A vallásos keresztények számára az ünnep fénypontja a karácsonyi misén való részvétel 24-én éjfélkor vagy 25-én napközben. December 24-én hagyományosan a vallásos családok böjtöltek (karácsony böjt-je), és csak este fogyasztották el a böjti vacsorát. Ez eredetileg alma, dió, méz és fokhagyma, majd vajas bableves hús nélkül (böjtös bableves), végül mákos guba volt, de újabban hal kerül ilyenkor az asztalra. December 25-én következik a karácsonyi ebéd. A család, esetleg a nagyobb rokonság együtt fogyasztja el a karácsonyi ételeket.
Mások már a karácsonyok régóta! Csak az ajándék a fontos, ha lehet minél drágább. Elveszett gyermekkorunk karácsonyi fenyőfájának ragyogása, a várakozás, a karácsonyi harangszó csengése-bongása. Alig több már ez a két nap is, mint egy véget nem érő eszem-iszom.
Nem veszhet el örökre a meghittség! Most kell tennünk ellene, mert elveszítjük hitünket, szokásainkat, mely magyarrá tesz bennünket! Várunk Jézus eljövetelére, ahányan annyiféleképpen. Ideje volna már, hogy megszülessen, hogy a világ kibéküljön önmagával, mert egy halott Földre hiába jön az ártatlan gyermek, Jézus!
Fahéj, vanília, citrom illata száll a lakásban. Ünnepre készülünk! Készüljünk fel lelkünkben is, hogy méltóképpen üljünk az ünnepi asztalhoz!

Kezdjük megtisztulva az új esztendőt!   Békés, boldog karácsonyt mindenkinek!