Hősök adventje

Adható erre közhelyes válasz: életét áldozza vagy legalább kockáztatja másokért. A magasztos tettek továbbadása a krónikások és igricek  feladata.. De mit tegyenek a hírmondók, ha ilyeneket nem ad egy korszak? Más hősöket kell keresni és megénekelni: a „hétköznapok hőseit”. Kedvelt kifejezése volt ez Kádár-korszaknak. Azáltal próbáltak valakiből hőst kreálni, hogy beszéltek, rádiójátékot, filmet készítettek róla. Mert akik leverték a forradalmat, tudták, hogy szabadságharcunk hőseit pótlékokkal kell elfeledtetni. Később az árulók pár évig behúzták a nyakukat – ezt nevezik ma rendszerváltásnak. Ebben az időben szóba került az igazi hősiesség, de azt nem mondhatnánk, hogy az emberek ettől hősök szerettek volna lenni. Sőt már a fiatalok is egyre kevésbé.
De mitől lesz valaki hős? Az élet kockáztatása csak következménye egy belső tartásnak – a hőst a bátorság teszi hőssé szituációtól függetlenül! A bátorság szivárog el a világból. Már nemcsak a szívekből, hanem az elmékből is, kezdik butaságnak vélni. Van-e ma a bátorságnak becsülete? Aki bátor, az csupán bátor marad, amikor kü-lönleges helyzetbe kerül, de akkor is az, ha nincs különleges helyzet. A hétköznapokban is bátorság kell becsületesnek maradni, egyenesen kimondani az Igazat. Nem csak a katona vagy a tűzoltó lehet bátor, egy traktoros is. Nem csak a farkastól való félelem legyőzése számít, nem csak egy extrém sport vakmerősége – hanem önmagunk legyőzése.
Ez a bátorság teremtő ereje! Ez által képes a világba jönni az a Boldogság, amit adventkor várunk. Mert a gyáva nem lehet igazán boldog, valami nem engedi: a lelkiismeret. Nem Isten tagadása a mai kor legfőbb hazugsága, hanem a lelkiismeret tagadása, elfojtása. A gyáva elfojtja magában a Lelket. Bátorság kell, hogy meghalljuk szavát, lélek-ismeret. Meg kell hallani kívül, és a belső csendben egyszerre. Ez a Karácsony, ez a Szeretet. A vásárláshoz nem kell szeretet – hibáinkat beismerni, bocsánatot kérni, ahhoz szükség lenne bátor szeretetre. S létezik a bátorságnak egy olyan fokozata, mely érthetetlen, ha egy fenyőfa áll a középpontban: az a bátor hit, ahogyan elindult József a várandós Máriával egy óriási, bizonytalansággal teli útra. A Hit nem a hiszékenység, hanem a bátorság felfokozása. Annak tétetik el az igazság koronája, aki bátor hittel a nemes harcot megharcolja és futását elvégzi e világban. Mert: gyáva léleknek nincs Örök Hazája!