Bő gombatermés a Naszályban

Nincs miért panaszkodniuk a gombászoknak az idei nyárra. A nyár eleji nagy esőzés az aszálykárt már nem akadályozhatta meg, de a gombászokat terített asztal várta az erdőkben. Utoljára négy éve volt ilyen bőkezű a természet. Három éve ezért is végeztem el a gombaszakellenőr tanfolyamot, hogy ne érezzem magam tudatlannak az erdőt járva.
A Vasas, a Törökrét vagy a gesztenyés környéke idén bőven ontotta a sok-sok fajta gombát. Volt a gombászok kosarában a jóízű varashátú és dióízű galambgombából, de az erdő dísze volt élénk színeivel a hánytató és a piros galambgomba is.
Gyerekek számára talán a legnagyobb élmény nagy őzlábgombát gyűjteni. Messziről feltűnik kalapjuk, amely akár levesestányér nagyságúra is megnő. Bőven termett a legértékesebb, csemege gombákból is: nőtt királyvargánya, bronzos, nyári és ízletes vargánya, a sárga rókagomba is belesompolygott a kosarunkba. A szerencsésebbek óriás pöfeteget is hazahozhattak. Mi rántva, feketeribizli-lekvárral ettük. Kóstolják meg!
Persze volt nem ehető és mérges gomba is szép számmal. A legveszélyesebb, a gyilkos galóca és társai is megjelentek. A faluban is okozott már súlyos mérgezést ez a gomba. A gyilkos galócát nem nehéz felismerni: fehér gallérja, nagy bocskora van, márványozott a tönkje, fehér a lemeze s fehéres, sárgás vagy barnászöld a kalapja. Óvakodjunk a fehér lemezű, galléros, bocskoros gombáktól!
Bár egy-egy szép mérgező gombát is élmény megpillantani. Hiába mérgező, ne rúgjuk fel vagy tapossuk el őket! Inkább tanuljuk meg felismerni azokat, s felelősen csak olyan gombát szedjünk le, amelyet biztosan ismerünk, vagy forduljunk szakemberhez. A ritka vagy védett gombákat pedig kímélni kell. Például a nálunk is honos királyvargányát és császárgalócát.
Aki sokat járta az erdőt, s gombát is talált, az télen is élvezheti a nyár ízeit. Sokan úgy tartják, hogy a vargánya még ízletesebb szárítva vagy aszalva. Egy kevés szárított vargánya pompás ízt ad a levesnek, a sült húsnak.