Pozitív nevelés

– Amikor megkezdtük a tevékenységet a faluban, még csak néhány embernek tudtunk segítõ kezet nyújtani, de pár év alatt megismertek minket, és mára már annyi az ügy, hogy alig bírjuk – mondta kedvesen Nagy Imréné. 2002 elsõ negyedévében Kosdon még csak 31 fõ számára nyújtottak segítséget, 2007 negyedik negyedévében azonban már 87 embernek. Arra a kérdésre, hogy ezt a látványos eredményt hogyan sikerült elérni, mosolygott: – A bizalom a legfontosabb ebben a munkában. Csak akkor tudunk segíteni, ha bíznak bennünk.
– A világban nagy a bizalomhiány, nem lehetett könnyû ezt elérni. Különösen nehéz lehet a sok elesett embert látni, mások szenvedésébõl átvállalni egy kicsit.
– Hát nem könnyû – mondja mosolyogva, – szerencsére türelmes és nyugodt ember vagyok.

– Elkomolyodva folytatja: – Azt hiszem, segít elviselni a lelki terhet az is, hogy vallásos vagyok. Nehéz, mert nemigen tudunk látványos javulást elérni. Apró látható eredményeink azonban vannak. Nekem erõt ad, hogy segíthetünk másokon, és megoldódik valakinek a problémája. Sajnos, sokan egyszerûen elítélik azokat, akiken segítünk, még olyanok is, akik számukra adakoznak (rajtunk keresztül). Ez fájó, hiszen nem feladatunk, hogy mások fölött ítélkezzünk. Figyelembe kell vennünk a körülményeiket, meg kell vizsgálnunk, miért jutottak ide!
– Engem személyesen is érdekel, hogyan derül ki, hogy valakinek ez a hivatása?
– Igazából az egyik gyermekem tanulási problémájával kezdõdött. Azért kezdtem el tanulni, hogy tudjak neki segíteni. Késõbb értelmi fogyatékosoknál dolgoztam. Szerettem õket, és úgy éreztem, jól végzem a feladatomat, így továbbképeztem magam. Így jutottam el mostani hivatásomhoz, amelyben örömömet lelem. Meg kell ehhez érni, húszévesen nem tudtam volna ezt csinálni.
– Mit érdemes tudni a szolgálatról?
– 1998-ban alakultunk, és jelenleg 23 települést látunk el. Szociálpedagógusok, pedagógusok, gyermekpszichiáter és jogász együttmûködésével nyújtunk elsõsorban gyerekvédelmi szolgáltatást. Emellett a felnõttek problémáival (családsegítéssel) is foglalkozunk. A gyermekek esetében egy jelzõrendszeren keresztül kapunk információt a problémákról, s ha komoly a baj, a szülõnek kötelessége velünk együttmûködni.
– Ez az észlelõ jelzõrendszer gondolom nagyon fontos, hiszen erre épül a maga segítés.
– Igen, már a mûködésünk kezdetekor nagy figyelmet és energiát fordítottunk arra, hogy a településen megfelelõ kapcsolatot alakítsunk ki a jelzõrendszer tagjaival, meglátogattuk, s egyenként informáltuk õket. Azóta kapcsolatunk folyamatos ezekkel a szakemberekkel, akik valamilyen formában kapcsolatba kerülnek családokkal, a gyermekekkel. Ilyen szakemberek: a település Jegyzõje (mint I. fokú Gyámhatóság), a gyámügyi elõadó, a védõnõ, az iskolai- és óvodai gyermekvédelmi felelõsök, a háziorvos, az egyházak helyi képviselõi, a rendõrség és polgárõrség.
– Más úton nem lehet értesíteni a szolgálatot? Mi van, ha felnõttel van probléma?
– A felnõtteknek maguknak kell az elsõ lépést megtenni felénk, legfeljebb felajánlhatjuk a segítséget. Kosdon jól mûködik a jelzõrendszer, sõt elõfordul, hogy szomszédok, ismerõsök jeleznek – igaz õk többnyire csak szóban. Ilyenkor csak komoly ellenõrzés és utánajárás után tesszük meg az elsõ lépést. Viszont, ha senki sem szól, és túl késõn jut tudomásunkra a probléma, akkor már igen nehéz segíteni.
– Pontosan miben tudnak segíteni és hogyan?
Hadd mondjak egy példát: gyermekeknél tanulási vagy nevelési gondok esetén abban tudunk segíteni, hogy hova forduljon a szülõ. Sok esetben azt tapasztaljuk, hogy nem beszélgetnek otthon a családban, és ebbõl nagyon sok probléma adódik. Tehát a családon belüli kapcsolatokat is igyekszünk javítani. – Ezután a gyermek veszélyeztetetté válásának megelõzésérõl és megszüntetésérõl, a védelembe vételéhez kapcsolódó szolgáltatási feladatokról, a családjából kiemelt gyermek visszahelyezésének elõsegítésérõl, illetve utógondozásáról, a helyettes-szülõi hálózat szervezésérõl, az örökbefogadással kapcsolatos feladatokról és még sok másról is beszélt. Munkájának egy másik területe a családok, egyedülállóak, idõskorúak támogatása, életvezetési problémáik orvoslása, az alkoholizmus, a munkanélküliség, az idõskori elmagányosodás okozta problémák megoldásának segítése, a családi konfliktusok kezelése, a mentális problémák, a fogyatékosság, a szociális és anyagi nehézségek, a válási problémák kezelése, illetve ezekrõl információk gyûjtése és továbbítás, az ilyen ügyek intézése. Az összeset még felsorolni is hosszú lenne! Ezért felmerül az emberben a kérdés: én hogyan tudok a szolgálatnak segíteni?
Fontosnak tartjuk, hogy például természetbeni juttatásokkal is próbáljunk segíteni a rászorulókon. Munkatársaink folyamatosan gondoskodnak ruhaadományok gyûjtésérõl, melyeket az általuk gondozott családoknak ki is szállítanak, vagy ruhaakció keretében válogathatnak ingyenesen.
– Végül a szolgálat jövõjérõl kérdeztem.
– Tizedik éve mûködtetjük civil kezdeményezésként szolgáltatásainkat Vác környéki kistelepüléseken. Fontosnak éreztük a Váci kistérséghez való csatlakozást. A csatlakozás által igyekszünk minden egyes lehetõséget felhasználni a településeken élõk érdekében.
Riporter: Fehér András