EMBER

Ringatózom! Milyen jó itt! Biztonságban vagyok, körülölel a burok. Nem vagyok egyedül. Nyolcan vagyunk. Édes, meleg, szeretet! Jaj de jó, hogy vagyok…hogy együtt vagyunk! Nem sokára megszületünk. Odabújunk anyához, édes, éltető tejével táplál majd minket. Annyit játszunk majd, annyit bohóckodunk, olyan boldogok leszünk.

Alig várom!

Ha majd nagy leszek, erős leszek.

Sosem hagyom el a gazdámat.

Bárhová követem!

Ajándékot adok neki,

feltétlen szeretetet,

ősi ösztönből fakadó hűséget.

Évezredes törvényekkel jön létre a mi megbonthatatlan szövetségünk.

Aki bántja, annak velem gyűlik meg a baja! Hangosan kiabálok majd, ha akár a közelébe is ér, aki rosszat akar!

Az életemet adom érte, ha kell,

meghalok, hogy megvédelmezzem!

Milyen szép az ősz, itt Kosdon! Október van, és én mégis meleg napsugárban láthatom meg a világot!

Istentől való vagyok,

mint a nagy forró korong az égen,

mint a hegyek, amik körbe ölelik ezt a helyet,

mint a jó szagú őszi erdő.

Istentől való vagyok MINT AZ EMBER!

Már jön is! Meg akar nézni! Szeretni akar! Jaj, de boldogok leszünk! Amint megpillant és én megérzem bőrének illatát, hatalmas tenyerének melegét, minden idegszálammal az Övé leszek!

Örökké!

Elválaszthatatlanul!

 Mit történik? Ezt nem értem! Erre nem számítottam. Hová visz? Én megbízom benned, szeretni foglak, rajongok majd érted, TÁRSad leszek, követlek bárhová mész. Várom majd, hogy hazaérj! Sosem leszel magányos!

Ne vigyél el!!!!!!!!!!!!!!

Ne vigyél el.

Fázom…valami hideg és vizes helyen vagyok! Biztosan mindjárt eljönnek értem. Éhes vagyok! Anyám! Te is érzed a hiányom fájdalmát?

Keress! Gyere, találj meg!

Biztosan mindjárt megtalál!

Fázom! Az orrocskám jég hideg. Magasra kell emelnem a fejem, hogy az éltető levegőt elérjem. Nem tudok elmenni! Nem tudok VISSZAmenni! Nem tudok szólani! Eljönnek értem! Mindjárt vége lesz.

Nem hallja senki halk szűkölésem.

NEM AKARJA HALLANI SENKI A SZŰKÖLÉSEM!

Fáj mindenem! Átjárt a hideg, a csontomig hatolt! Kicsi vagyok még! Segítsetek Rajtam! Hidd el, ha tudnék, hazamennék hozzád! Védelek, és társad leszek….KÉRLEK! Soha nem volt még olyan társad, mint én leszek! Tudod! Ősidők óta….Tudod! Ahogy ígérték, ahogy az évezredek óta van már!

Én szeretlek!

Most is! Így is!

DE hát tudod!!

Megvédelek!

Boldoggá teszlek!

Követlek!

Meghalok Érted, ha kell!

Ugye Te is szeretsz?! Ugye felelősséget vállaltál értem?! Ugye megszelídítettél?! Ugye AKARTAD, hogy megszülessek?!.... hiszen nem tettél semmit, amivel megakadályoztad volna….

BIZTOSAN AKARTÁL ENGEM!

Ugye értem jössz??!!

Ugye értem jössz.

Már nem tudok mozdulni! Alig hallod hangocskámat ! Alig hallod lélegzetvételemet! Már nincs erőm felemelni a fejem. Egyé válok a vízzel, bennem van és körülöttem. Nem süt a nap, nincs levegő,

nincs anyám,

nincs GAZDÁM!!  

Nem adtad meg nekem az esélyt, hogy meghaljak ÉRTED de a kezed által mégis elpusztulok! 

VOLTAM!

ISTENTŐL VALÓ!

Tegnap délután találtam nyolc gyönyörű, egészségesen világrajött, fekete kiskutyát a csapadék elvezető árokban, akik alig látták még meg a napvilágot, és máris iszonyatos borzalommal kellett szembenézniük.

Vácon, az állatorvosi rendelőben ért véget az életük. Örök álomba szenderültek. Már nem lehetett megmenteni Őket!

Feljelentést tettem a rendőrségen.