ÁRPÁDHÁZI SZENT ERZSÉBET (1207-1231)

A szentéletű asszony tökéletes összhangot tudott teremteni az Isten és a férje iránti szeretet között. A vár alatt nagy házat építtetett, ahová a zarándokokat és koldusokat befogadta, a betegeket ápolta. Olyan kedves és gondoskodó volt hozzájuk, hogy anyjuknak érezték és szólították őt. Lajos jótékonykodásában is együtt érzett feleségével és támogatta őt. Az 1225-ös éhínség idején az ő jóváhagyásával "fosztotta ki" Erzsébet a várat, hogy segíthessen az éhezőkön.
A szentföldi hadjáratban Lajos életét vesztette, és ettől kezdve Erzsébet számára már nem jelentett otthont az udvar. Gyermekeivel együtt el kellett hagynia a várat. Sokat nélkülözött, de béketűréssel viselte megaláztatásait. Akikkel korábban jót tett – látva megváltozott helyzetét – sokszor gúnyolták, elkergették gyermekeivel együtt.
Úgy érezte, elérte az evangéliumi szegénységet, s igazán Assisi szent Ferenc és szent Klára nyomán járhat. Az ő lelkiségüket élte a ferences harmadrend tagjaként. Erzsébet a szolgáló szeretethez az imából kapta az erőt. Imádság közben gyakran látták ragyogni arcát. Özvegyi javaiból kórházat rendezett be Marburgban, ott szolgálta a betegeket – a ferences harmad rend ruhájában – egészen 1231 novemberében bekövetkezett haláláig. Feljegyezték: Haldoklása idején egy kismadár vigasztalta csicsergésével, halála után pedig sok madár gyűlt köréje és örömteli dalokat énekeltek. Akik sírját hittel felkeresték, gyógyulást, akik közbenjárását kérték, meghallgatásra találtak. Négy év múlva IX. Gergely pápa a szentek közé iktatta a 24 évesen meghalt édesanyát. Magyarországi Szent Erzsébet a feleségek, a fiatal anyák, a ferences harmadrend és a szeretetszolgálat, a Karitász védőszentje. Nemcsak hívők számára példa alakja, hanem minden humánusan gondolkodó ember számára is. Áldozatos élete a századok során számos művészt megihletett: festmények, zeneművek, irodalmi alkotások tisztelegnek előtte.

R.Z.-NÉ