A böjt manapság

Igaz, betakarta hóval a fél órán keresztül lapátolt bejáratot, az út szélén álló autót. De hiába lenne tiszta a bejárat, ha nem tudnánk tovább menni, mert nem lenne út!

Hajdan a családot a hite vitte tovább az „úton”, amit a szokás, az időjárás, a közösség jelölt ki. Mire felnőtt a gyerek, tudta, mikor kell vetni, aratni, legeltetni, fejni, tyúkot ültetni, kenyeret dagasztani, rétest sütni. Mikor van farsang és mikor van böjt.
Most ismét vége a farsangnak! Ez már a húsvét előtti 40 napos böjt ideje, amely alkalmat ad a lemondásra, a hitben való elmélyülésre, hogy felkészülhessünk a húsvét megünneplésére. Ma már a böjt sokaknak csak fogyókúrát, diétát jelent. Jelenthet akár ezt is, csak legyen végre cél és kitartás, mert ezek nélkül nincs értelme a böjtnek. Aztán kezdődik a tavasz!
„Köszöntlek, kedves, szép március!.. Felőled álmodoztam én is télen a kályha mellett, és a tűzbe mélázva tűnődtem: hol vannak virágaid? Hol vannak madaraid? Mit csinál most a fecskénk? És mit csinál most a gólyánk?” (Gárdonyi Géza - Az én falum)
- Na, és a mi gólyánk? Szegény egész télen itt állt a fészkén! Régen volt az - mondják a faluban-, hogy a Balatonban gólyák keresgélték az eleséget. Persze, jól meg kellett gondolniuk, mikor járnak a nádas, vizes patakpart környékén, hiszen a határban nagy volt már a nyüzsgés. Szántás, vetés, hogy legyen aratás! Most egyre üresebb a határ!
Lesz-e még nagyapa, akitől megtanulják a munka rendjét, módját? Lesz-e még nagymama, aki emlékszik rá, hogy sütötték a farsangi fánkot? Pampuska, herőke? Lehet, hogy nem is tudják, mi az. Pedig a kicsi gyereket felállítjuk a székre, úgy nézi, mit főzünk, mit sütünk. Velünk együtt örül, „dolgozik”. Játék ez a gyereknek, szokás, hagyomány megőrzése a családnak, nemzetnek. A mi hibánk, ha erről leszoktatjuk őket! Nincs rá idő? Az új szokásokat kell átgondolni, átértékelni! Sok még a dolgunk, és az utat már kijelölték számunkra.

Konczili Anna
a Dunakanyar Népművészeti Egyesület elnöke